Azt álmodtam, hogy a tiszaalpári mocsárban farolgattam egy kombi Trabanttal, világítás nélkül. De ez nem akármilyen Trabi volt ám! Ültetett, és kabrió. Egyedül csak az zavart, hogy a vadlibák rendre hozzácsapódtak a nyakamnak, ezért visszafordultam. Meg azért a papírjaguár nem olyan jó mocsaras terepen...

A Wartburg sokkal jobban megy. Az még akkor is süvít, amikor folyik be a sár a kuplung mellett... Ott voltam. Átéltem. Megvolt.

Sokkal jobb érzés, mint amikor az anyád apró kérdésekkel akarja kideríteni, hogy az ő kicsi fiacskája ugyan buzi-e, vagy csak nincs szerencséje a nőkkel?

Komolyan mondom, kissé tébolyközeli állapotban vagyok. Nem lehet úgy zenélni, hogy nincs semmi elvonulási lehetőségem. A zeneíráshoz intimitás kell. Leginkább önmagaddal. Ezt nem lehet elérni úgy, hogy közben tíz percekig azon kell bezélgetni, hogy elég vastag-e a zokni, vagy hogy a babfőzelék fűszerezése megfelelő-e. Igen, avagy sem. Ennyi a válasz ezekre a kérdésekre. Miért várják el tőlem, hogy hosszas monológban értekezzek arról, hogy az időjárás miért kurva szar. Mert ez van ám! Ha meleg van, az a baj, ha esik az eső, az, ha meg nem akkor az a baj.

Elegem van!!! Nem akarok babról és káposztáról filozofálni! Hagyjatok békén!

Üdv.: Mucaccos