Egy dodekafón kompozíció a jazzstandard velejében.
Egy Akusztikus skála-bejátszás egy E79#11# akkordra.
Eszméletlen sok akkord, melyeknél szebbeket nem kell fogni.
Danny széttépte az öregeket. G. megette a gazdagokat. A ritmusszekció továbbra is depresszióban szenved.
Én pedig harcolok a betonkeselyűkkel.
Fekszem fejjel lefelé a töltésoldalban, és a felhők szélét bámulom. Bízom abban, hogy így könnyebben eljuthatok az űrbe. Egy adag patronnal azért eredményesebbnek érzem magam.
Fekszem a töltésoldalban, és látom, hogy nagy traktorok közelítenek felém. A mögéjük kötött ektomorf eke feltépi a gyepet. Majd a vakondok, és végül az én húsomat is. Megesznek a hangyák, szépen lassan meg kiszarnak.
Szeretnék fantomfeszültséget varázsolni a hangkártyámra, hogy tudjunk éneket felvenni Davidoffal.
Esetleg vehetnénk egy mikrofont is. Netán kölcsön is kérhetnénk egyet...
------------------------Permalink---------------------------------------------
Elképesztő mennyiségű mosquito repül felém. Ki akarják szívni a vérem. Röhögve elégette őket a Fekete Nap, Nemesist bocsájtva erre a romlott világra.
--Bocs srácok, ilyen gondolatok fogannak bennem, ha metált hallgatok.--
Beraktam valami mást.
Emlékszem, milyen volt először gitárt venni a kezembe. Jó volt. Azóta sem tettem le.
Üdv.: Mucaccos
