Rohantam bele az éjszakába. A jégeső felsebezte az arcom. Bíztam benne, hogy egyszer hazajutok. Nem bírtam ébren maradni. Kellet egy hely, ahol kipihenhetem magam. Elmentem a Bociba omlettet enni. Furcsa képek lógtak a falon. Elszédültem. Próbáltam elmenekülni, de nem volt kilincs az ajtón. Magába szippantott az éjszaka.
Nem értem időben haza. Eltévedtem kissé. Négy órán át kerestem az utat, de nem találtam meg. Segítségül hívtam a villanyoszlopokat, de ők sem segítettek. Nevettek rajtam, és más irányba csalogattak. Egyre messzebb kerültem az otthonomtól. Lassan olyannyira messze sodródtam, hogy az otthon fogalma is bizonytalanná vált. Lehet, hogy el fogok költözni?
Cipelnem kell a sok holmimat, fel kell mindet emelnem, hogy máshol majd lerakhassam őket? Talán ott nem fognak furcsa képek lógni a falon? Talán ott normális omlettet adnak majd? Talán ott lesz kifelé kilincs az ajtón?
Üdv. Mucaccos