Még akkor találtuk ki az Elektronikus Est nevet, amikor elég volt egy kevéske fű is ahhoz, hogy teljesen berottyanjunk. Feküdtünk Rocky lakásán, Davidoff és én, és gitároztunk. Nem láttuk egymást, és még zenélni sem tudtunk. Egyedül a marijuana tanácsaira kellett hagyatkoznunk.
Eléggé hallgathatatlan produktumok sültek ki a megmozdulásainkból, de ha nem csal az emlékezetem, ekkor találtuk ki azt, hogy folytatnunk kell azt a pszichedelikus zenei őrületet, amiben ott és akkor részünk volt.
Azóta persze felnőttünk, többé-kevésbé megtanultunk zenélni, és szert tettünk egy házi stúdióra is. Lényeg a lényeg, elég jó körülmények között tudunk zenélni.
Meg persze sokkal többet is szívunk. Meg iszunk. Meg minden más. Egyáltalán nem gimnazista szinten nyomjuk már a dolgokat.
Nem tudom, hová fog ez vezetni, de valahogyan az inspirációt meg kell szerezni.
Egyszer meg majd eljön az a nap, amikor mindketten besokallunk, és felhagyunk ezzel az életmóddal. Normális emberekké fogunk alakulni. Levetjük színes gúnyáinkat, felöltjük fullkonvencionális kosztümjeinket, munka után meg hazamegyünk, megiszunk egy Kőbambit, és szarráverjük az asszonyt. Hurrá!!!
Hát nem ez a megszokott és társadalmilag elfogadott norma?
Üdv.: Mucaccos
