Úgy érzem, szlalomozunk mindannyian az élet csinos kis akadályai között. Ha ügyesek vagyunk, sztárok leszünk, ha nem, akkor meg ez van. Tipikusan olyan érzésem van, mintha egy általános iskolai diszkóban lennék. Táncolnék, csajoznék, piálnék, spanolnék, ha nem pattintana le mindenki magáról. Még az általam barátként beállított emberek is. Nincs igazság. Nekem legalábbis nem volt. Akkor biztosan nem.

A gimnáziumi matektanárom mondta egyszer, hogy az emberből sosem az lesz, amit ő eltervezett magáról kamaszként. Valami biztosan valóra válik belőle, de hát az élet sodrása, az nem kiiktatható tényező. Mindenki maga dönti el, hogy vagy sodródik, evezget és helyezkedik, vagy pedig vergődik, mígnem belefullad a folyamba. Mert egész életedben nem menekülhetsz saját sorsod elől.

Például itt van szerény kis duónk Davidoff barátunkkal. Mindketten meg akartuk váltani a világot magasra törő biológus tetteinkkel, de hát nem így lett.

Alkotótársam ma tette le az egyetemi esküt a második egyetemén... Jogász lesz a csávó. Úgymond ő már nem szarral gurigázik.

Én pedig egy éves alkotói szabadságot vettem ki az egyetemen, hogy egy évig csak a zenével kelljen foglalkoznom. Vannak hosszú távú terveim is ezzel a döntésemmel, de erről egy kicsit később írok majd. Elég nagyképű tervnek tartom azt, hogy felvételt szeretnék nyerni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Szóval erről most nem nagyon írok... Majd lesz ezekről még szó.

Tehát a pszichedelikus free-jazz jellegű, progresszív roma bluest játszó formáció két oszlopos tagja nem más, mint egy biojogász, és egy csöves gitáros. Gratulálok!

Üdv. Mucaccos