Mucaccos Bartocelli & Davidoff Sewoug

Puha zenei szövetet érzek magam körül. Nem tudok olyan gyorsan gépelni, mintha nem szólna körülöttem a New Blues Old Bruise. A lábdob leginkább olyan, mintha lefejelne egy ló. A tamokról meg inkább nem is beszélek.

Finoman belép a halkórus. Túúúú.... Pááááá....

Nem akarják, hogy kifogja őket egy horgász. Mert akkor meghalnának. Nem zongorázhatnának többet a vízihullák bordáiból konstruált harmóniumon.

Ugye milyen rossz lenne?

Joel és Carl ültek a folyóparton. Olcsó borból és ásványvízből fröccsöt kevertek, középkategóriás cigarettájukkal elégedettek voltak. Kilátásaikkal nem annyira. Gondolták ez a pillanat épp' alkalmas arra, hogy kibeszéljék, mi is zajlik manapság a világban.

Ebbe az idillbe azonban belerondított egy tény. A folyó partra vetett egy hullát. Bázz...

Lehet hívni a zsarukat. Totál para.

A Szaxofon nem olyan érzelgős, és sziruposan vibráló, mint az átlagos smooth-jazzben.  Sokkal kifinomultabb annál.

A gitár pedig... A hangzás... Pont megfelelő. Nagyon tetszik a Wayne's Way...

Ajánlom a figyelmetetekbe azokan a pszichedelikus zenéket, amikben van szájharmónika. Valamint azokat is, amelyek tervezik, hogy ilyen zenekarrá fognak válni.

Üdv.: Mucaccos

Azt álmodtam, hogy kölcsönkértem Rockytól a basszusgitárját. Amikor kezembe vettem, kifolyt a kezemből. Nem akartam elhinni, hogy ez így a rendjén van.

Másik álmom egy régi osztálytársammal volt, még az általános iskolából. Gyönyörű nő. Nem gondoltam rá sosem. Most, álmomban mégis előjött egy kép. És egy hang. Mint tíz évvel ezelőtt. Akkor is vele álmodtam. Másnap vittem neki virágot. Kinevetett.

Néha jó dolog, ha nevetnek rajtad. Még akkor is, ha szenvedsz emiatt. Mert ha kinevetnek, legalább észrevesznek. Valamiért biztosan.

Ugyanúgy mint a basszusgitár, a nő is kifolyt a kezemből.

Üdv.: Mucaccos

Furcsa gondolatok támadtak meg. Nem hagynak szabadulni a múltamtól. -Egy kis sittes előélet, ugyebár... Bobby-t lecsukták. Volt nála egy kis anyag. Megmelegedett a cellatársak nagy-nagy örömére.

Egy halott, egy buzi, és sok széttört álom. Béla ezeket a képeket látta elszaladni szeme előtt. Nem akarok utalni a másik blogomra. Hiszen az egy kis titkom nekem. Mint egy rejtett kert a betonfalak mögött. Hullámzó panelek vesznek körbe egy olyan gyönyörű édent, melyet emberi szem talán nem is láthat. Ezernyi apró kacaj és könnycsepp fájdalmasan nevető születése volt ez... Benne volt minden. A Zöldfa, A Nikotin, a Csöngess, minden. Talán még egy kicsi maradt nekünk Debrecenből is. Nekünk, akik elbizonytalanodva nézünk a múltba, miközben a jövőt kellene fürkésznünk. Mégis hátralépünk.

Két lépés előre, egy hátra. Egy lépés előre, három hátra. Amikor számolod a veled szembejövő Porschékat a belga autópályán. Mit jelent ez?

Apró szinaptikus kapcsolatokat, apró pici képeket?

Az elmebajt kevés módszerrel lehet gyógyítani. Alig több mód van rá, mint egy bundáskenyér ízléses elkészítésére.

De mi csak simogassuk saját kis álmunkat, zárjuk be egy üveggömbbe, amit sohasem veszünk ki a szekrényből. Nem tesszük ki a fényre, hisz' még magunk is félünk a szépségétől. Nem hagyjuk beteljesedni mindazt a szépet, amit megálmodtunk.

Mégis, néha egyetlen hang, egyetlen kép, vagy illat megindítja az embert. Elsírja magát, esetleg épp nevet egyet. Vagy elvonul az egyik félreeső sarokba. Mind egy és ugyanaz: Ha a szépség megérinti a lelkünket, fel kell dolgoznunk. Hogy mi is tudjunk szépet adni másoknak.

Egyszer, talán.

Üdv.: Mucaccos

Milyen házibulikban voltam én még legénykoromban, édes fiam... De hát miért is mondom el ezt neked, hiszen még olyan kis szar vagy, hogy a saját fikádat eszed...

Na mindegy , tökfej, aszondom én teneked, ha van egy csöpp vér is a pucádban, akkor látogassá el a www.myspace.com/elektronikusestproject oldalra, hátha az ott hallottak majd embert faragnak belőled!

Üdv.: Mucaccos

A szemüvege nagyon zurítja a fejét... Zsolti sosem volt normális.

-Bálint. Te miért nem basszgitározol már?

Talán, mert az asszony nem engedi meg? Mi lett veled ember? Tíz évvel ezelőtt láttad volna magad... Sosem gondoltad volna.

Titittiritíí... Rocky Rai Cooper Basszusszólója.. Szép hangsorok... Barátságos hangok, sorban egymás után...

-Magamról még nem ejtettem szót, hát igen, én is itt voltam a szobában. De ez már senkit sem érdekel.

Három őrült, egy őrült délután, őrültködik a szobájában az egyik őrültnek őrülten. Hehe.

Megőrülés, majd üveghangos tipikusan Grind-Jazz befejezés...

Majd egy kevéske dobgroove.

Ki kell váltanom az útlevelet, hogy tanulhassak Kornéltól...

Nagyon ütős gitárriff, kissé elszállt szólamokkal.

Beszélgettem Kornél tanítványával.

Tulajdonképpen még sosem beszéltem arról, hogy mit jelent Kornél nekem...

Szólózott.

Gitáron. Örültem, hogy visszatért a hangszeréhez.

... A teljes zenekari hangszerelés adatpálódik egyetlen gitárszólamra, a bluesszóló csak alátámasztja a szűzies szépséget.

Visszatér az eredeti téma. Majd elhalkul minden...

Üdv. Mucaccos

Furcsa gondolat szül néha az emberi elme. Néha kevésbé furcsákat. Ma van a születésnapom, és el szeretnék mondani nektek valamit: Barátaim! Szeretlek benneteket!

A nőket meg csak csak szeretNÉM!

Na csá! Davidoff.

Élt egyszer egy kis virág a toll hegyén. Olyannyira piciny volt, hogy a tintatengeren vitorlázó bohém fiatalok egyszer sem vették észre.  Szegény virág nagyon szomorú volt ez miatt. Halkan pityergett magában, és töprengett, vajon miért nem kíváncsi rá senki. Talán az a különbség teszi őt feledhetővé, amit senki sem láthat rajta? Érdekel akárkit is az, hogy mi zajlik egy apró kis fehér virág lelkében?

Nem hitt ebben a kis virág. Olyannyira megrendült a bizalma saját létjogosultságában, hogy vakmerő döntést hozott, és egy új világot keresve leugrott a tollról.

Gyönyörű hófödte mezőn landolt. A makulátlan fehérség elért egészen a horizontig. A kis virág nagyon boldog volt, hogy része lehet egy olyan csodának, ami ezen a fehér földön töténik meg. Nagyon szép volt, életében először nevetett saját különlegességén.

Egy apró tintacsöpp lehet abban a szóban, ami a legszebben mutathat a világ bármelyik papírszeletén.

                   A legeslegszebben: Szeretet.

Üdv.: Mucaccos

Borozgatunk, zongorázgatunk... Fél három van. Épp Fullánkot hallgatom.

Tegnap írtunk két számot. Fel is vettük. Ígéreteink szerint lehet, hogy pár napon belül elérhetőek lesznek. Jó zenék lettek.

Itthon a hűtő tele volt borral. Tüdőnk tele füsttel, lelkünk tele tűzzel, hangok röpködtek mindenfelé. Isteni muzsika. És dörömböl a szomszéd. Vajon valóra fog-e válni víziónk, és Lejön a szomszéd?

A választ megtudhatjátok hamarosan.

Mostani kvízkérdésem nem is lehetne más: Vajon lejött-e a szomszéd? ---Bennfentesektől nem fogadok el választ!---

A helyes megfejtést kommentezőknek küldeni fogunk egy példányt a nagyon azért nem olyan soká megjelenő lemezünkből. Várjátok már, ugye?

Másnap reggel eszembe jutott, hogy Ma kitakarítok. Vajon mit takaríthattunk ki Davidoffal? Szép barna kristálytömeg lett belőle. Tűzzel érintkezve gyönyörű füstté vált, és eljuttatott minket oda, hol már nagyon régen jártunk.

Erőt merítettünk ahhoz, hogy végre megint együtt zenéljünk. Megszereztük az inspirációt. Igaz, most egy kis időre megint be kell gubóznunk. Hadd nyalogassuk sebeinket, melyek olyannyira felszakadtak, hogy mézszínű gyöngysor fakadt belőlük, és zeneként adták át érzelmeiket.

Mi pedig kiégtünk egy időre. Előbb-utóbb feltámadhatunk, újjászülethetünk a hasisporból, amit magunk után hagytunk. De ahhoz idő kell. Semmi más.

Meg inspiráció...

Üdv.: Mucaccos

Találtak egy szatyor kendert unokatesóm szekrényében... Ezzel mindössze két probléma van.

         1.- Az apja találta meg

         2.- Megrohadt a nejlonzacskóban a kera.

Hát igen, van ilyen.

Üdv.: Mucaccos

Azt álmodtam, hogy a tiszaalpári mocsárban farolgattam egy kombi Trabanttal, világítás nélkül. De ez nem akármilyen Trabi volt ám! Ültetett, és kabrió. Egyedül csak az zavart, hogy a vadlibák rendre hozzácsapódtak a nyakamnak, ezért visszafordultam. Meg azért a papírjaguár nem olyan jó mocsaras terepen...

A Wartburg sokkal jobban megy. Az még akkor is süvít, amikor folyik be a sár a kuplung mellett... Ott voltam. Átéltem. Megvolt.

Sokkal jobb érzés, mint amikor az anyád apró kérdésekkel akarja kideríteni, hogy az ő kicsi fiacskája ugyan buzi-e, vagy csak nincs szerencséje a nőkkel?

Komolyan mondom, kissé tébolyközeli állapotban vagyok. Nem lehet úgy zenélni, hogy nincs semmi elvonulási lehetőségem. A zeneíráshoz intimitás kell. Leginkább önmagaddal. Ezt nem lehet elérni úgy, hogy közben tíz percekig azon kell bezélgetni, hogy elég vastag-e a zokni, vagy hogy a babfőzelék fűszerezése megfelelő-e. Igen, avagy sem. Ennyi a válasz ezekre a kérdésekre. Miért várják el tőlem, hogy hosszas monológban értekezzek arról, hogy az időjárás miért kurva szar. Mert ez van ám! Ha meleg van, az a baj, ha esik az eső, az, ha meg nem akkor az a baj.

Elegem van!!! Nem akarok babról és káposztáról filozofálni! Hagyjatok békén!

Üdv.: Mucaccos

Tartottunk egy igazi alkotói napot. A baj csupán annyi volt, hogy nem tudtunk számot írni.

Persze mondhatnánk azt is, hogy ez még belefér. A zenélésből iszonyatos alkoholista-drogos ámokfutást kerekítettünk. Jack öcsém kiterült egy macskakövön, és vérző fejjel mesélte tovább hallucinációit a negyvenhárom éves kung-fu szerelmespárról, akik a lelket is kiverték belőle...

De pánikra semmi ok, emberek! Most írtam egy számot! Sőt, tovább mennék, fel is vettem az én részeimet. Davidoff átjön hozzám jövő héten, hoz magával inspirációt, és elkészül hamarosan a Hánykolódás című tételünk, mely számtalan stílusváltásaink nyomát nyomasztóan magára nyomta. Embertelen zene ez, emberek. Rettenet...

Ültünk a padon a házunk előtti játszótéren. Iszonyatosan be voltunk reccsenve. Körülbelül annyire, mint -bpeter- cimborám a piros úszóházon ( Ugye-ugye, kedves Peti?). Ültünk, és láttunk egy hullócsillagot. De ez nem akármilyen hullócsillag volt: két részletben vált hamuvá, útja felén lepattant a légkörről, és csak kicsit később zuhant vissza. Elgondolkodtunk azon, hogy ez most tényleg megtörtént-e, vagy csak hallucináltunk. Végülis arra jutottunk, hogy megtörtént.

Ilyet még úgyse láttam.

Készül a www.elektronikusest.uw.hu teljes verziója. Nagyon durva lesz.

Annyira durva, mint a zene, amit elérhetővé fog tenni. Mert lassan elkészül a teljes Elektronikus Est Project, és akkor olyan újszerű élményt fogunk rászabadítani a világhálóra, hogy mindenki szétcsúszik majd tőle.

Én hiszek ebben. És Ön?

Üdv.: Mucaccos

Kezdetben voltak a napok. Szépen, libasorban egymás után. Felkel a nap, kicsivel később pedig lenyugszik. Semmi különös. Mi mégis többet láttunk benne.

Nem volt elég annyi, hogy a nap folyamán kapunk pár középszerű feladatot. Nem, nekünk ennél több kellett.

Intézhetek neked egy teljesen ingyenes hétvégét egy halastó mellett? Nem?

Miért nem, nem szeretnél egy pillanatra összeolvadni az anyatermészettel, nem szeretnéd beszívni a friss levegőt, és nem akarsz fogni egy méretes csukát?

Hát jó, végülis te tudod. Rohadj meg nyugodtan a szaros betondzsungeledben. Mintha az lenne az élet. Röhögnöm kell.

Segíthettünk volna másokon, de inkább jókat nevettünk mindenkin, aki bajban volt. Szerencsére idő előtt elindultunk a felnőtté válás útján. Igaz, akkor eléggé szarul éreztük magunkat. Menekülnünk kellett az akkor még hatalmasnak és tekintélyesnek tűnő tanárok elől.

Szerencsére nagyok lettünk. Nem szorítanak a Belvárosi híd kellős közepén kést a torkunkhoz, hogy adjuk át az idegeneknek az értékeinket. Persze előbb-utóbb mindenki elnyeri jutalmát- avagy büntetését.

A horgászat nem állt közel hozzám sosem. Nem tudott megfogni a hangulata. Inkább madarásztam. Sokkal jobb volt, és mindeközben nem tartoztam elszámolással senkinek.

Most sem. Nincsenek kötelességeim, és jogaim sem. Eléggé érdekes dolog munkanélkülinek lenni. Persze csak teljesen hivatalos értelemben, de a mai napom azzal telt, hogy barátkoztam a gondolattal, hogy nem vagyok egyetemi polgár.

Egyáltalán nics olyan menő érzés, mint amire számítottam. Sőt.

Üdv.: Mucaccos

Úgy érzem, szlalomozunk mindannyian az élet csinos kis akadályai között. Ha ügyesek vagyunk, sztárok leszünk, ha nem, akkor meg ez van. Tipikusan olyan érzésem van, mintha egy általános iskolai diszkóban lennék. Táncolnék, csajoznék, piálnék, spanolnék, ha nem pattintana le mindenki magáról. Még az általam barátként beállított emberek is. Nincs igazság. Nekem legalábbis nem volt. Akkor biztosan nem.

A gimnáziumi matektanárom mondta egyszer, hogy az emberből sosem az lesz, amit ő eltervezett magáról kamaszként. Valami biztosan valóra válik belőle, de hát az élet sodrása, az nem kiiktatható tényező. Mindenki maga dönti el, hogy vagy sodródik, evezget és helyezkedik, vagy pedig vergődik, mígnem belefullad a folyamba. Mert egész életedben nem menekülhetsz saját sorsod elől.

Például itt van szerény kis duónk Davidoff barátunkkal. Mindketten meg akartuk váltani a világot magasra törő biológus tetteinkkel, de hát nem így lett.

Alkotótársam ma tette le az egyetemi esküt a második egyetemén... Jogász lesz a csávó. Úgymond ő már nem szarral gurigázik.

Én pedig egy éves alkotói szabadságot vettem ki az egyetemen, hogy egy évig csak a zenével kelljen foglalkoznom. Vannak hosszú távú terveim is ezzel a döntésemmel, de erről egy kicsit később írok majd. Elég nagyképű tervnek tartom azt, hogy felvételt szeretnék nyerni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Szóval erről most nem nagyon írok... Majd lesz ezekről még szó.

Tehát a pszichedelikus free-jazz jellegű, progresszív roma bluest játszó formáció két oszlopos tagja nem más, mint egy biojogász, és egy csöves gitáros. Gratulálok!

Üdv. Mucaccos 

Nincs kiút. Muszály lesz jazzes elemeket alkalmazni a projectben. Itt még nem is lenne gond. A probléma ott kezd körvonalazódni, hogy tevékenyen részt vettünk a kővágóörsi falunapon. A folyamat nem olyan érdekes, az eredmény viszont annál inkább: véglegesen beleégett stílusunkba a roma muzsika. Köszönhetjük mindezt a Roma Koktél fantasztikus haknidance formációnak( JESSZUSOM!!!).

Tehát elérkezett az újabb stílusmetamorfózis ideje. Nekem jutott a nehéz feladat, hogy rajongók milliárdjainak bejelentsem, az Elektronikus Est Project stílusa a mai naptól:

               Pszichedelikus free-jazz jellegű, progresszív roma-blues.

Ez azért már nem semmi. A margóra azért tennék egy megjegyzést: Nem őrültünk meg. Csak egy picit. A gond csupán az, hogy csúszunk bele a mocsárba. Lassan annyira eklektikus zenét fogunk játszani, hogy három-négy soros stílusmeghatározásokat kell melléjük írni. Na, annak már abszolút nem lesz semmi értelme. Bár így sincs sok. Nagyon rég írtunk számokat. Alkotói szünetben lebegünk, és innen két út vezet tovább: vagy egy új zene irányába, vagy pedig az alkotói válságba, ezáltal egy újabb stílusváltásba. Lényeg a lényeg, mindenképp elmebeteg zenék fognak születni.

Én már várom.

Üdv. Mucaccos

Egy Duna-holtágnál horgászgattam faterral még anno, és fogtunk egy törpeharcsát. Hazavittem a nyaralóba, és beraktam egy befőttesüvegbe.

Estére megdöglött. Elástam a kertben.

Ez olyan régen volt, hogy tollaslabda ütővel gitároztam, de csak akkor, amikor a többi turista nem látta. De én azért élveztem.

Üdv.: Mucaccos

Még akkor találtuk ki az Elektronikus Est nevet, amikor elég volt egy kevéske fű is ahhoz, hogy teljesen berottyanjunk. Feküdtünk Rocky lakásán, Davidoff és én, és gitároztunk. Nem láttuk egymást, és még zenélni sem tudtunk. Egyedül a  marijuana tanácsaira kellett hagyatkoznunk.

Eléggé hallgathatatlan produktumok sültek ki a megmozdulásainkból, de ha nem csal az emlékezetem, ekkor találtuk ki azt, hogy folytatnunk kell azt a pszichedelikus zenei őrületet, amiben ott és akkor részünk volt.

Azóta persze felnőttünk, többé-kevésbé megtanultunk zenélni, és szert tettünk egy házi stúdióra is. Lényeg a lényeg, elég jó körülmények között tudunk zenélni.

Meg persze sokkal többet is szívunk. Meg iszunk. Meg minden más. Egyáltalán nem gimnazista szinten nyomjuk már a dolgokat.

Nem tudom, hová fog ez vezetni, de valahogyan az inspirációt meg kell szerezni.

Egyszer meg majd eljön az a nap, amikor mindketten besokallunk, és felhagyunk ezzel az életmóddal. Normális emberekké fogunk alakulni. Levetjük színes gúnyáinkat, felöltjük fullkonvencionális kosztümjeinket, munka után meg hazamegyünk, megiszunk egy Kőbambit, és szarráverjük az asszonyt. Hurrá!!!

Hát nem ez a megszokott és társadalmilag elfogadott norma?

Üdv.: Mucaccos

Figyelem, Hölgyeim és Uraim, az Elektronikus Est Project hosszas kínlódás és alkoholizálással egybekötött kábítószerfogyasztás után rájött: nincs a zenekarunknak jövője, hacsak nem váltunk stílust.

Nekem jutott a megterhelő feladat, hogy rajongóink milliárdjainak bejelentsem: felhagytunk a pszichedelikus free-jazz terén elkövetett életművünk folytatásával.

Kötöttebb, pregnánsabb, és ropogósabb groove-okat kerestünk különböző zenei és képzőművészeti stílusokban, és rátaláltunk a nekünk való stílusra. Ez pedig a BLUES!

Mostantól elkezdjük a pszichedelikus free-blues zenéink gyártását, annak érdekében, hogy egy hónapon belül naponta említsenek minket a Favoritban...

Mindenki azt fogja rólunk mondani, hogy két kis feltörő spermium vagyunk, de hát mit tegyünk, ha szükség volt a stílusváltásra?

Üdv.: Mucaccos

Aki azzal a szándékkal kezdett neki ennek a bejegyzésnek, hogy valami értelmeset fog olvasni, nos, az szarul járt.

Szeretnék egy kicsit írogatni a szalonnakrémes sítalpnyulakról. De ehhez meg kell teremteni a megfelelő szövegkörnyezetet.

-------------Permalink-----------------

*-*-*-*-* Volt egyszer egy nap, amikor nyuszika igencsak másnaposan ébredt. Vagyis nem is ébredt fel teljesen, hanem nemes egyszerűséggel kizuhant az ágyból. Megesik az ilyesmi. Mondjuk eléggé nagy fasznak kell lenni hozzá.

*-*-*-*-* Próbált szegény nyuszkó fogat mosni, de nem sikerült neki. Azonnal elhányta magát az Unicumízű fogkrémtől.

*-*-*-*-* Semmi ok a kétségbeesésre, megesik az ilyesmi. Nem indulhat minden nap meseszépen. Hát nyuszikának nem is indult úgy. Kilépett az ajtón, és abban a pillanatban egy rohadt geci vadász szarrálőtte a fejét, megnyúzta, forró zsírban kisütötte, és halálra zabálta magát belőle.

*-*-*-*-* Hát nyulacsak, ezt jól beszoptad!!!!!!!

Akinek nem tetszett az irományom, írjon nyugodtan a kommentekbe, de leginkább kapja be.

Üdv. Mucaccos

Nagyon távolról érezzük csak az inspirációt. Lágy női énekhang. Nagyon groteszk érzés, halljuk a lágy női hangot, közben pedig rohadt disznószag áramlik valahonnan. Nagyon durva. Hirtelen beszáll az előadásba egy férfi is. Duettet énekelnek. De a disznószag is egyre erősebb. Tegyünk egy kísérletet: Várjunk, amíg megjelenik egy új hangszer a zenében...

...

Megszólalt egy nagybőgő. És a sejtésem beigazolódott. A disznószag olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem tudjuk tovább hallgatni a mennyei muzsikát.

Elgondolkodtató. Vajon a jó és a rossz állandóan karonfogva sétálnak az univerzumban?

Vagy esetleg a rossz csak követi a jót, holott sokkal gyorsabb nála?

Sokan mondják, hogy a rossz valójában nem is létezik, hisz' egyszerűen definiálhatjuk a rosszat a jó teljes hiányaként. De ha ez igaz, akkor hogyan lehet az, hogy a jó sokszor együtt jár a rosszal?

Üdv. Mucaccos 

Nem kell félni... Lesz még szarabb is meg lesz még jobb is. Egy jó ötletet magára hagyni olyan mint egy kisgyemeket, ezért nem is teszem. Itt vagyok, és mostmár ígérni is tudok. - Szegény ember, aki már ígérni sem tud! :) - Szóval egy kicsit sok volt a madár, kevés az idő és az inspiráció.Jól mondod Barátom! Sok volt az alkohol és kevés a fű... De. Itt az augusztus, és a még termékenyebbnek ígérkező szeptember, és az ősz... Idén szerintem meglesz, és akkor megteremtődik a stílus, ami még nem képviselteti magát sehol a világon... :) Csak vigyázzunk, nehogy korszakalkotókká avanzsáljanak bennünket, mert egy ilyen korszakra nem hiszem hogy fel lenne készülve a white-fülű hallgatóság. És egy kis ajándék: Pszichedelikus zenében nem sok szájharmonika volt még, és most lesz!!!

Na csá! Davidoff.

Ui: A CD-t pedig én nyertem!!! Jee-jee-jeee! :D

Kedves Emberek, rossz választ adtatok. A project bizony Davidoff fejéből pattant ki. Bár lehet, hogy az ötletgazda magára hagyja azt, amit létrehozott, mivel megint eltűnt a messzeségben, rámhagyva azt a feladatot, hogy vezessem a blogot, hogy Ti ebből semmit se vegyetek észre. És még meg sem kért erre.

Szóval most nem megy CD. Igaz, amúgy se menne, mivel nincs is... Talán majd legközelebb ki tudok osztani párat a nem létező valóságból. Talán sikerül éreztetnem veletek mindazt, ami számunkra a világ nem létező részét képezi. Talán majd egyszer. Kitalálunk valamit.

Üdv. Mucaccos

A mai napon tettem egy kis kiruccanást: Ellátogattam egy másik formáció stúdiófelvételére. Tulajdonképpen a hivatalos zenekarom most csinálja a demóját, és azon voltam ott... Nem mint hangszeres, az én sávjaimat majd jövő héten vesszük fel. Mert ne feledjük el, hogy én metálzenész vagyok... Na de nem is erről akartam beszámolni.

Rá kellett döbbennem, hogy az Elektronikus Est Project nem csak zenéjében és hangszerelésében tér el a mai zenei gyakorlattól, hanem a stúdiómunkákat tekintve is igencsak érdekes... A technikai háttér nálunk is rendelkezésre áll, de mi kőkeményen vesszük a zenénkben a -free- jelzőt.

Mi sosem írunk számokat. Elindítjuk a felvételt, és elkezdünk improvizálni. Ráadásul sávonként improvizálunk, egyikünk felvesz egy sávot, ráveszünk még egyet, és ezt addig csináljuk, amíg ki nem alakul az, amit szeretnénk.

Tényleg kissé rendhagyó módszer.

Bár most kissé rendhagyóak leszünk a rendhagyó stílusunkhoz képest is, mert írtam egy riffet... Nem tudom, hogyan fogunk vele boldogulni. Lehet hogy kiderül hogy nem is tudunk zenélni, csak valami elfoglaltságot kerestünk magunknak, hogy ne kelljen unatkozni délutánonként...

---Szerintetek melyikünknek volt az ötlete az Elektronikus Est Project?---

Aki bekommenteli a helyes választ, kap egyet a nagyonsoká megjelenő lemezünkből. Nem igaz, hogy nem akartok egyet...

Üdv. Mucaccos

Hosszú hallgatásunk oka az inspiráció teljes mértékű expresszálása, illetve a megszerzésére indított próbálkozásokkal eltöltött időszakaként megvalósult alkoholkúra okolható, esetleg. Ha érted...

Én speciel a Mezőhegyesen megtartott Nem-Art Fesztiválon koncerteztem zenekarommal. A nézőtérről pedig olyan finomracsiszolt zenei gyémántokat láttam megvillanni, mint pl. a Dystopia, illetve a Salvus. A saját zenekaromról meg nem írok, arról írjon más.

Kezdeném a Dystopiával.

Régóta figyelem már a srácok munkásságát, bevallom, volt egy időszak, amikor nem szerettem őket. Amikor énekescsere történt a zenekarban, és a szólógitáros vette át a mikrofont, nem hittem benne, hogy ez jó választás lesz. Inkább csak egy nagyképű próbálkozásnak tartottam az egészet. Aztán ez nem így lett, imádom a zenéjüket. Igazán ütős metálzenét nyomnak, dallamos énekkel. Király!

A groove is teljesen átitatja a srácokat, valamint elég erős virtuózfronttal vannak felszerelve. Például ott van

- Vári Gábor, Egy fiatal szegedi srác, akire nagyon régóta felnézek. Brilliáns gitáros és énekes. Az a tipikus zenész!

-Bajusz Péter, Minimalista metálbasszusgitáros, a szó jó értelmében. A hangok amiket kicsal a hangszeréből, pontosan megszerkesztett dinamikával, felhangtartománnyal, és stilisztikai erővel bírnak, és olyan hangzása van, ami hazazavarja a konkurenciát. Eszméletlen tehetség, és zenei őrült.

-Mezey Balázs, Aki eléggé erőteljesen pengeti a gitárt, ezzel számomra az egyik leghitelesebb metálzenész az ismerőseim között. Tipikusan az az elem a zenei képben, ami egy biztos pontként segíti a többiek munkáját. Valamint a színpadképet is eléggé befolyásolja...

Hajnal János,  A srác egy virtuóz. Iszonyat erő van a ritmusában. A bőrök hercege... Néha megunja magát, és a duplalábgépre szánt ritmikákat egy lábbal nyomja el. Láttam!

!!!!!!!!!!!!!!!!!FIGYELEM!! MOST JELENT MEG AZ ÚJ LEMEZÜK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

                                 www.dystopia.uw.hu

Folytatnám a Salvussal

Sokkal több Salvust szoktam hallgatni, mint Dystopiát. Metálzene MAGYAR szöveggel. Iszonyat igényes zene.

A felállás hasonlóan nagyszabású zenészekből áll.

Pötörke Zoltán  A frontember, basszusgitáros-énekes, a dalszövegei irodalmi igényességűek. Technikailag kifogástalan a tudása, és a közönséggel is tudja tartani a kapcsolatot, annak ellenére, hogy hangszeres is egyben.

Kokavecz András Nem tudom, hogyan csinálja a srác, de a gitározását ezer másik közül is fel lehet ismerni. Nagyon egyedi dallamvilága van, na meg persze technikailag is igencsak felkészült.

Pötörke Gábor  Ez az ember egy riffmester. Benne van a stílusában az a fajta dög, ami csak kevés embernek adatott meg. Szigorúan laza! Tök lazán játszik atommód súlyos zenét. Mindeközben pedig folyamatosan mosolyog.

Zsákovics Gergely Gyönyörűen dobol. Nem bonyolítja túl a dolgokat. Sok metáldobos kavar össze-vissza, miközben az ütemet pedig teljesen elveszti. Na, ez az eset nála nem áll fenn. Azt játsza, amit kell. Nagyszerű... Ezek mellett meg nagyon pregnánsan tud duplázni.

                                                www.salvus.uw.hu

Vettem egy MIDI-zongorát, meg egy profi hagkártyát, szóval az újonnan született számok kicsit mások lesznek, mint eddig. Lassan közzéteszünk párat. Készüljetek, mert nem lesz hétköznapi!

Üdv. Mucaccos 

Kedves Davidoff, köszönöm, hogy írtál. Meg persze azt is, hogy küzdeni akarsz a magad igazáért ellenem. Talán okot adtam erre?

Azt mondod, hogy kupak van a töményes üvegben. Csodálkozol ezen, öt üveg tömény után? Ne feledd el kérlek, hogy abban az öt üvegben én is szerepet játszottam.

Látom! Ezért van kurva kevés látogatónk. Nem is azért, mert nem csinálunk semmit. Őrült alkoholista drogosok vagyunk mind a ketten. Végem van.

Neked is. Csak te még nem látod.

Üdv. Mucaccos