Gm9/6   Gb13   D7/6   GM6/9

Regisztráltunk a www.musicpromo.hu oldalra. Lényeg a terjeszkedés. Nemde?

Egyébként az inspiráció vészesen fogy... Egyre távolabbi fénypontokkal próbáljuk felvenni a kapcsolatot. Vészesen fogynak a drótok. A rugók meg csak egyre hullanak ki a kezeinkből...

Segítsetek!!!!

ESSÓESS!!!! GYÓGYSZERT!GYÓGYSZERT!

Üdv.: Mucaccos

Igazság szerint elhívtak minket koncertezni. Valahova, egy valamilyen hatnapos fesztiválra. Esetleg. Ha összejön. Belegondoltam, milyen is lenne egy Elektronikus Est Project koncert. Húsz perc hosszúságú Don Gatto. Az a jó a mi számainkban, hogy tök nyílt végűek a zenei szerkezetek. Elkezdődik valahol, és ugyanez elmondható a végéről is. Akármelyik ötletünket bele bírjuk illeszteni akármelyik improvizációba, amit játszunk. Még a hangnem se számít... Szóval kissé elgondolkodtam ezen. Ha összejön, akkor csinálunk egy koncertvideót. És az aztán nagyon trú lesz.

Üdv.: Mucaccos

Megváltozott a www.myspace.com/elektronikusestproject külseje. Szerepet kaptak a színek a kompozícióban.

Ejj-ejj... És a pop-art kiállításmegnyitó vészesen közeleg...

Üdv.: Mucaccos

Mindez csupán egy halovány jel. Nem jelent semmit. Csupa egyes és nulla. Szabályosan követik egymást... Hát ezek szerint úgy döntöttél, hogy ne süllyedjünk el?

Kérhetsz vörösen izzó álmot. Nem fogod megkapni. A pajzs, mi megvéd, nem enged közel ahhoz a festékhez, mit szeretnél. Minden nap egyre erősebben érzed e láncot.

Bokádra kötöd, húsodba vág éle. Száztonnás vasgolyó. Mi vagy te? Oly magabiztosan lépkedve, nevetve, te, te Tétován Toszó?

Üdv.: Mucaccos

Hány emer van az életetekben akiért gondolkodás nélkül az életeteket adnátok?

Nekem legalább 8 ... Fucsa. Szerintem ez sok. nem?

A kétségbeesettség üti fel fejét köztünk, miközben zenélünk. Nem találjuk a tiszta hangot. Lehet, hogy ennek technikai oka van, lehet. Az is lehet, hogy belőlünk veszett ki valami. Olyan messze szállt az ihlet, hogy leültünk a földre, egyásnak hátat fordítva. Elfeledve mindazt, amit ez a leheletnyi kis szabadság jelentett...

Hogy tehetünk valami olyat, amit mások nem. Írhatunk olyan zenét, ami csak belőlünk képes előjönni.

Ez sajnos nem jött össze. 

Viszlát!

---Mucaccos Bartocelli---

Egy mondatnak szörnyű nagy ereje van. De akár egy kimondott szónak is lehet. Itt van például ez. Egy mondat amely kifejezi a szabadságérzetet, életfilozófiát hogy a sorsunk a kezünkben van. Az öreg Neil Young nyomja a rokkot szegény heroinista Kurt Cobain meg csak érzi... és bekapja a sörétes puskáját....

Vajon velünk mi lesz? Kiégünk vagy eltűnünk Barátom?

Na csá! Davidoff.

Sajnos érezteti a hatását a vizsgaidőszak közeledte... Legalábbis a formáció 50%-án, én ugyanis munkanélküli vagyok. Egyik este sok-sok bor, és Jack in the Greenight társaságában megfejtettük a lényegét az Elektronikus Est Projectnek. Free zeneként indult, de muszály lesz némi kompozíciót beleépíteni a zenénkbe, különben egy szétfolyt sablonos massza lesz minden jammelésünkből.

Zeneileg körülbelül a következőképpen tudnám vázolni a szitut: Vegyük mondjuk azt a felállást, hogy Davidoff basszusgitározik, én pedig gitározom. Megpengetünk két hangot, amiknek semmi közük nincsen egymáshoz.  Ezt követi körülbelül hat-hét további hang, miközben iszonyatos erővel közelítünk az A-moll pentatonhoz. És bezárult a kör. Minden számunk A-moll pentaton. Ami nem, az meg alterált. Ez itten a nagy gond, kérem szépen.

Kerestük a megoldást. Feldobtam egy gyorstalpaló összhangzattan fejtágítást, de végülis elvetettük, hisz' ha Davidoffal leülünk ketten zenéről beszélgetni, annak vagy free-jam, vagy kera, vagy piálás lesz a vége. Esetleg ezek mind egyszerre.

Ezek szerint mi mindig is naiv dallamokkal fogunk dolgozni. Nem tudjuk a tudatosságot bevonni a zenébe. Nem baj ez. Csak ezeket a rém egyszerű zenéket mi eléggé nehezen tudjuk magunkból kipréselni...

Ahhjjj.... Nem tudom, hogyan lesz ebből lemez.

Nagyon nem akar összejönni...

Üdv.: Mucaccos 

Enyhén problémásnak éreztem a szituációt. Nem értettem, mi ez a szögletes gondolkodásmód, amivel az érdekes szólamokat megerőszakolják a zsarnok alkotók. Kiröppent a hangszerből egy lélekkel teli dallam, de mielőtt lecsenghetett volna, máris becsomagolták olyan nehézkes zenei szerkezetbe, ami lehetetlenné tette, hogy a csöppnyi kis naiv hangsor szépséget okozzon.

Mikor ezt szóvá tettem, eléggé frappáns választ kaptam. Tudvalevő, hogy ha nem alkotunk szabályokat, nem húzzunk meg a határokat, akkor alkotásunk rohanni fog az entrópia felé. Nagyon nehéz úgy megszülni a zenét, hogy a naiv szépség tisztán látható legyen benne. Valamennyi virtuózitás mindenképp bele fog szivárogni a dallamunkba. Nem azt mondom, hogy ez rossz, csak vannak olyan zenei közegek, ahol szeretném hallani a tiszta dallamot. Nagyon kevés helyen hallom ezt.

Valahonnan innen gyökeredzik a mi válságunk az Elektronikus Esttel. Nem akarunk, avagy nem tudunk virtuóz zenét létrehozni. Törekszünk a teljesen tiszta dallam és harmónia megtalálására. És itt van a gond. Kompozíciós úton ide eljutni nagyon nehéz, nekünk egyúttal lehetetlen is, mivel nem vagyunk zeneszerzők. Másik út a szabad improvizáció. Úgy véljük, nem követjük az organikus improvizáció módszertanát, minden szabályt elvetünk. Az elképzelés nagyon érdekes, és innovatív, végülis egy free- megközelítést alkalmazunk, csak hát van egy kis probléma. Ez pedig a technikai felkészültség.

Lássuk be, nem igaz az, hogy a gyakorlás megöli a művészetet. Éppen ellenkezőleg. A zenei nyelvet kifogástalanul ismerni kell, hogy játék közben ne foglaljon le a technikai nehézség leküzdése. De hogyha a tiszta dallamban nem szabad szerepet kapnia a virtuózitásnak, és a technikai megfogalmazásnak, akkor hogyan is van ez?

Hogyan lehet eljátszani a tiszta dallamot, ha nem vagyunk technikailag felkészülve?

Avagy: Hogyan törekedjünk naiv művészetre, ha látásunkat elhomályosította a virtuózitás?

Szerintetek hogyan van ez?

Üdv.: Mucaccos

Egy adott zenei stílusban mozgó embernek figyelembe kell vennie sok mindent. Nem szabad össze-vissza kapkodni. Ha például valaki azt a hivatást választja, hogy nagyon okosan megmondja másoknak, hogy ők mit is akarnak ,és mit is tehetnek, akkor azért néhány határt ajánlatos tiszteletben tartani. Nem kell egy olyan valakinek kiselőadást tartani valamiről, amihez a célszemély kötődik. Nem szabad azt képzelni, hogy jobban tudunk dolgokat másoknál, az élet bármely területén. Legfőképpen pedig: mi köze van bárkinek is ahhoz, hogy egy másik illető miről ír blogot, miről formál véleményt?

Én mondom, elbaszott dolog erkölcscsősznek lenni. Aki erre a szirupos, és süppedő talajra tévedt, csak azt tudom tanácsolni, hogy mihamarabb meneküljön. Próbáljon valami HASZNOSAT tenni, nem pedig azzal elbaszni az időt, hogy rendszeresen baszogat olyan embereket, akik erre nem is kíváncsiak. Pont.

A véleményemen úgysem fogok változtatni. Esetleg ha valaki olyan ad tanácsot, vagy él kritikával, akinek a véleményére adok. Sok ilyen ember van, de az erkölcscsőszök nem tartoznak közéjük. Sosem fognak.

Üdv.: Mucaccos

Van az úgy, hogy az embernek kedve támad sétálni egyet. Egyszerűen csak szeretné lábait egymás után tenni. Minden ok nélkül. Közben végiggondolva addigi életét. Mit tervezett el, mik voltak az álmai, és ezekből mi lett mára a valóság része.

Normálisnak tartom, ha az embernek van egy belső szűrője. Nevezhetnénk akár önkritikának is. Nem kell megmutatnunk azt másoknak, ami szar. Szerintem. Mert azzal nem okozunk jót senkinek. Nekünk sem esik jól, ha egy ország röhög a tehetségünk időleges hiányán, és az auditóriumnak sem kedvező, ha hagyja szétgyepálni  vájtnak hitt fülét. Nem szabad feltölteni a netre szörnyű dallamokat, még rosszabb harmóniákkal alátámasztva. Aki ezt teszi, az egy kertész a romlás virágainak kertjében.

Üdv.: Mucaccos

Kezdetben jöttek azok az idők, mikor leragasztottam az erősítőm papírdobozát, hogy az októberi eső nehogy kárt tehessen benne, miközben szállítom a próbaterembe. Ami Rocky Rai Cooper szobája volt. Aztán átköltöztünk Bercihez, majd lett egy saját próbatermünk. Onnan azonban kirúgtak minket. Nem szerették a szomszédok a zenénket. Pedig akkor még sokkal populárisabbak voltunk. Átköltöztünk egy faiskola melletti dohos viskóba, de ott legalább nem zavartunk senkit. Jó zenéket csináltunk. Ez volt első saját zenekarom, a GeigerMüller. De hát mint minden szépnek, ennek is véget kellett érnie.

Üdv.: Mucaccos

Egy dodekafón kompozíció a jazzstandard velejében.

Egy Akusztikus skála-bejátszás egy E79#11# akkordra.

Eszméletlen sok akkord, melyeknél szebbeket nem kell fogni.

Danny széttépte az öregeket. G. megette a gazdagokat. A ritmusszekció továbbra is depresszióban szenved.

Én pedig harcolok a betonkeselyűkkel.

Fekszem fejjel lefelé a töltésoldalban, és a felhők szélét bámulom. Bízom abban, hogy így könnyebben eljuthatok az űrbe. Egy adag patronnal azért eredményesebbnek érzem magam.

Fekszem a töltésoldalban, és látom, hogy nagy traktorok közelítenek felém. A mögéjük kötött ektomorf eke feltépi a gyepet. Majd a vakondok, és végül az én húsomat is. Megesznek a hangyák, szépen lassan meg kiszarnak.

Szeretnék fantomfeszültséget varázsolni a hangkártyámra, hogy tudjunk éneket felvenni Davidoffal.

Esetleg vehetnénk egy mikrofont is. Netán kölcsön is kérhetnénk egyet...

------------------------Permalink---------------------------------------------

Elképesztő mennyiségű mosquito repül felém. Ki akarják szívni a vérem. Röhögve elégette őket a Fekete Nap, Nemesist bocsájtva erre a romlott világra.

--Bocs srácok, ilyen gondolatok fogannak bennem, ha metált hallgatok.--

Beraktam valami mást.

Emlékszem, milyen volt először gitárt venni a kezembe. Jó volt. Azóta sem tettem le.

Üdv.: Mucaccos 

Danny megérkezett a próbára. Sakálmintás pólójáról sejthető volt, hogy nincs irgalmas kedvében.

Az est egy másik szereplője, az erdő állatkáinak körébel jól ismert G volt. Deres szakállát birizgálni kezdte, nem tudta mire vélni Danny szándékát.

Matthew és Kayno kimentek e rettenetes terem veszett szegletéből. Nem akarták látni a gigászi harcot.

Beléptem kettőjük közé. Felgyúltak a mélysárga fények, és jelet adtam az indulásra. Megkezdődött Danny Smith, G. Fortress, és Mucaccos Bartocelli pszicehedelikus túrája. Ritmusszekción közreműködött Kayno Moustache és Matthew Mortar.

Nem láttam a fényeket. Három apró hangsor volt minden.

Semmi más.

Meg persze a ropogós grooveok, és a kőkemény denfelések.

Jó volt olyan hangokat hallani, amik nem süppednek bele az apró szünnapi piknikek mocsaras érzésébe. Nem fogjuk már egymás kezét pisilés közben, és érezzük, mikor kell megszaggatni a hangfalakat egy-egy ravasz kiállás során.

G. bedobta a slusszkulcsot a kanálisba. Teljesen véletlenül. Erre Danny megkért, hogy kísérjem le egy spanyol stílusú avantgárd gitárszólóját. Enyhe kis szimfónikus betétekkel, melyet G. játszott. El nem tudom képzelni, hogyan tudta megoldani a feladatot. De megtette.

Kayno és Matthew kimentek a teremből. Nem akarták látni, ahogy elnyel minket nagymama ablakba kikészített lépesméze. Rogogtatták tovább a groovejaikat. Nagyon érezték a dolgot. Őket nem nyelte el a maszlag.

Elkezdődött a muzsika. Repültünk az üveghangok finom bársonyán. Szétrepesztettük a parányi énekesmadarak önbecsülését azzal a strófaszerkezettel, amit Danny és G. játszott, mintegy válaszolgatva azokra az apró kihívásokra, melyek a virtuózitást próbálják lekaparni a szűzies, fémesen csillogó dallamról. Elsírtam magam.

G. játszotta a kottafejet, én ráragasztottam a gerendákat, Danny összefogta ritmikává, Kayno ütemekre tagolta, Matthew pedig dinamikával felvértezte.

Elkészült a Csöveshősmetál partitúra. Már csak el kell játszani. De nekem az az érzésem, hogy meg fogunk birkózni a feladattal.

Üdv.: Mucaccos 

Davidoffal összeültünk zenélgetni egy kicsit. Csak véletlenül letöröltük a számot...

Bassza meg.

Akárhogy is nézzük, pofára esni jó dolog.

Szétterülni a betonon, bukdácsolni esetlen

Véres csonkjainkat széthagyjuk, odadobjuk az embereknek.

Lehet hogy fáj, de pofára esni jó dolog.

Hányni is izgi, de ha lehet, magunkat hányjuk le.

Egy sétálóutca közepén, miközben Hooligans-t éneklünk

és a faszunkat verjük, hogy ilyen szart is vehetünk

Mert csak ez van, de azért magunkat hányjuk le.

A gitárunkat összetörni jó dolog, de erősen vágjuk földhöz.

Minek is az, hiszen csak zajt csinálok vele.

Ha egy dalt játszok, mindenki leszarik engem

Ezért hát álmainkat jó erősen vágjuk földhöz.

Kinyírni magam? Ez a legjobb a világon

Ha hiába élek, hiába írok és zenélek

Hiába játszom, sírok, mert elszállnak a remények

Véget vetni az egésznek? Ez a legjobb a világon

Üdv.: Mucaccos

Sorozatgyilkos lettél, s egy vétlen áldozat

Hogy a  bajban véletlen elfelejtsd az álmodat.

Jobb ember lettem, egy másik világban

Hol a csend nem úr, hanem küzdő vállat vont

sereg előtt tiszteleg, mint kenyér

mit elosztasz a szegények közt, kik közé születtél.

Értsd meg magad, és érts meg engem

Hisz' napjaink a múltba érnek;

A múlt révült embere lettem

És szemem előtt telnek az évek...

A Múlt embere lettem, egy piros-fekete álarc

A sebeket a lelkemben sohasem láttad, Álarc.

Egy Álarc lettem, kit szorít a ma vágya

Hogy szebb jövőt hoz majd erre a füstszagú világra...

Üdv.: Mucaccos

Igen... Lassan elérek arra a pontra, hogy másokat hibáztatok azért, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan én azt szeretném. Pedig az én hibám az egész. Nem vagyok eléggé céltudatos. Mégsem. Azt hittem, menni fog. Most mégis úgy érzem, el fogok vérezni.

Szomorú vallomás ez most tőlem, de igaznak érzem. Nem fogom tudni megcsinálni. Legalábbis ha így folytatom, biztosan nem. 

Kezdek megreccsenni. Magányra vágyom. Nem akarok embereket látni. Sőt, tovább megyek... Nem akarom magamat látni. Csak az intuíció kell, hogy vezéreljen. Az meg nincs.

Elveszett rég. Mint egy kora reggeli fingás, melyről csak a szomszédok tudnak neked mesélni. Köddé válik a decemberi fagyos szellőben. Görcsös nyűglődésemtől kiugranak szemgolyóim. A gennyes takony utat tör magának húsomon keresztül, és százhetvennégy centiméter zuhanás után szétloccsan a betonon, hogy hajnalban a hangyák hagymával finom rántottát süthessenek belőle az ángyuknak. Ők is undorító halált fognak halni. Szarrá tapossa őket a reggeli embertömeg. Nem kerüli ki őket senki, mert mindenkinek szarnia kell. Indulás előtt bedobnak egy kávét, útközben meg elfüstölnek pár bagót. Az élet egyik alap princípiumát azonban figyelmen kívül hagyják, mely szerint:

                                         KÁVÉ+CIGI=KÁBEL

Ez egy olyan dolog, mint hogy nem illik szódásüveget bidének használni. Mégis meg lehet csinálni.

Üdv.: Mucaccos 

Apró papírcímkék.

Üdv. Mucaccos

Leszállt az éj a kastélyt körülvevő birtokra. Davidoffal beléptünk a hatalmas tölgyfaajtón.

Impozáns terek, barokk berendezés, de minket nem érdekelt mindez. Vágytunk a rejtett szobára, mely a könyvtár déli fala mögött volt elrejtve. Kihúztuk a 22-es csapdáját, és kinyílt a tolóajtó.

Beléptünk a sötét szobába. Ott maradtunk éjfélig. Hirtelen megszólalt a reggae.

Felgyúlt a piros fény, és bekapcsolt a vaporizer. Átjárt minket az inspiráció. Úgy éreztük, innunk kell egy kis... vért.

Nem volt vér a közelben. A nappaliban volt egy akvárium, benne egy aranyhal.

-Túl kevés vér az nekünk.

-Igazad van.

Davidoffnak szinte mindig igaza van. Abban is igaza volt, hogy roskadásig teltek a polcok a borospincében. Fogtunk hát pár gyertyát, és levonultunk a pinyóba.

Megittunk nyolcvan millió liter bort. Egy dolog hiányzot csupán: a Jazz. Meg persze pár nő. Jópár.

Úgy érzem, ezen a ponton kifogytam az ihletből, szóval pontot is teszek a mondat végére.

Üdv. Mucaccos

Ui.: Felnyomtuk a Bio-t a www.myspace.com/elektronikusestproject oldalra. Ajánlom figyelmetekbe, nemcsak azért, mert szép, és lélekkel teli, nemcsak azért, mert telve van nyelvhelyességi hibá, dehogy.

CSupán azért, mert kezdünk lecsúszni a magyar ranglistáról. Segítsetek változtatni ezen! Hallgassatok minket a Myspacen! Csak azért, hogy jó legyen...

Mégegyszer üdv: Mucaccos 

Úgy érzem, kezdenek bonyolódni a dolgok körülöttem. Semmi sem olyan egyszerű...

Az élet nem arról szól, hogy egy bor társaságában végignézed a naplementét Horvátországban...

Nem arról szól, hogy október végén lemész fürödni az Adriára...

Nem arról szól, hogy mindezt higiénés megfontolásból teszed, mert nem elég, hogy fúj a szél a házban, de a tisztálkodás lehetősége is nagyjából a Vransko Jezerora korlátozódik...

Nem arról szól, hogy kimaradt próbababák melleit összefröcskölöd festékkel, pop-art értéket létrehozva egy darab szarom kis műanyagból.

Az emberek azt mondják, hogy az élet fáj. Vannak boldog pillanatok, kellemes élmények, de önmagában a váza az egésznek egy nagy adak szenvedés, és küzdelem az életbenmaradásért.

Én nem hiszek ebben.

Az élet arról szólna csupán, hogy lesodródsz az útról az autóddal, és egy vízzel teli csatornában landolsz? Megpróbálod kirúgni a szélvédőt, de előbb vízbefúlsz?

Majd mikor kiemelik a kocsidat a vízből, látják a saroknyomokat a szélvédőn?

Szerintem az élet tele van szenvedéssel, fájdalommal, de a váz, ami a lényeg:

A paplan ,melyre lefekszik az örökkévalóság, az a mi otthonunk. Nem más, mint a szépség.

A jó állapot nem az origo. Az a maximum. Fogadjuk el ezt így. Tanuljuk meg becsülni mindazt, ami körülvesz minket, és erőt ad nekünk.

Közben persze folyton belhullik a szar a levesünkbe. De tudjátok mit mondok én erre?

Szarok az egészre!

Üdv.: Mucaccos

                                                              R.I.P. Halász Norbert 

Avagy Pot to the Joint... Néhány órán belül úton leszünk Davidoffal, Jack in the Greenighttal, és Deepforesttel, hogy Horvátország legnagyobb tava mellett inspiráció után nézzünk.

Szükségesnek érzem, hogy mielőtt elindulok, megosszak Veletek valamit. A drog nem inspiráció. Aki azt hiszi, hogy tudatmódosítókhoz kell nyúlni ahhoz, hogy alkotni tudjon, az téved.

Az inspiráció maga a zene. A zene maga a művészet. A művészet pedig: mi vagyunk. Mi, és a minket körülvevő univerzum... Minden levél rezdülése, és minden fény megcsillanása, ami lelkünkből fakad.

Csütörtökön érkezünk, addig is vigyázzatok magatokra!

Üdv.: Mucaccos

Eljött hát a nagy nap. Itt vagyok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, egy gitárral a kezemben, pont a felvételi napján. Hatalmas tömeg. Jazzgitár szakra legalább ötvenen fognak ma felvételizni. Érdekes személyeket vélek felfedezni a tömegben. Összefutottam Ganxsta Zoleeval. Beszélgettünk. Mondta, hogy kezdeni akar valamit az életével, ezért elmegy jazzgitárosnak. Tök jó arc volt.

Elkezdődik a meghallgatás, közönség előtt. Leülök a második sorba, a gitárom mellettem.Jobbnál jobb produkciók következnek, majd hirtelen leül a vizsgaszékbe Wes Montgomery (!!!). Hatalmasat gitározik, de az első pár ütem után elszakad a vékony E-húrja. De ez nem gond, mert Wes gitárszóló közben lecseréli a húrt a gitárján. Hát, nem tudom hogy fognak engem ide felvenni. 

Szó szerint kivert a verírék a Montgomery produkciótól. Iszom hát egy kis ásványvizet, amit magammal hoztam. Ámde mikor lecsavarom a kupakot, elkezd a víz fröcskölni mindenfelé. Leáll a vizsgáztatás, mindenki engem néz, a Zeneakadémia nagytermében! Égő pofával kisomfordálok, és próbálok valakitől fölmosót kérni. Mire visszaérek, meglepődve konstatálom, hogy ellopták a gitáromat... Nagyon jó.

-Következő felvételiző Barta Zsolt. Kérjük a színpadra.

Nagyon fasza, nincs gitárom, teljesen szét vagyok esve, és így vetessem fel magam ide. Valaki a kerzembe nyom egy ilyen balaljka formájú hangszert, amin olyan húrok vannak, mint egy ütősgordonon. Kvázi valami olajosmadzag szerű szutyok. És most akkor virítsam ezen a tizenhárom jazzsztenderdet, mikor azt sem tudom, hogyan kell ezt az instrumentumot behangolni.

Állok, mint f*sz a lakodalomban, hőbörög, és egyben röhög a tömeg. Lelépek a pódiumról. Hát, ez nem jött össze. Kizárt, hogy ezzel a produkcióval én sikert fogok aratni.

Véget ér a meghallgatás, a vizsgázók leülnek az előadóterembe, ami kísértetiesen hasonlít egy parlamenti ülésteremre. Bejelentik, hogy a mintegy hatvan jelentkezőből idén hét embert fognak felvenni. Egy vasútállomásokon látható vonat indulásokat,-és érkezéseket ábrázoló táblához hasonló kivetítőn kivetítik a vizsgázók eredményeit. Bal oldalon a fényképe, mellette a név, valamint az, hogy felvették- e, vagy pedig sem. Hát, engem nem vettek fel. Teljesen összetörtem. Ezért készültem egy teljes évig?

Miután mindenki megtudta az eredményt, a tanszékvezető tanárnő tart egy gyors értékelést. Úgy érzem, ennél nem lehet rosszabb. A tanárnő teljes felháborodással közli, hogy egy embert szeretne kiemelni, aki az idei legrosszabb eredményt produkálta, egyben a Zeneakadémia történetének legrosszabbul felkészült felvételizője. Nem érti, hogy hogyan lehet valaki olyan pofátlan, hogy ilyen felkészültséggel eltolja a képét egy felvételire.

- Szeretném megkérni Barta Kázmért, hogy álljon fel, és magyarázza meg ezt a szörnyű tettet.

Az emberek kiabálnak nekem, hogy álljak fel, ne üljek ott a tojásaimon. Én mondom, hogy engem Barta Zsoltnak hívnak, nem pedig Kázmérnak. Hirtelen felhördül a tömeg. Reszketnek a falak, én teljesen megsemmisülve felállok a helyemről, és próbálok valamit mondani, miért sikerült így a fellépésem. Persze magasról leszarták azt, amit mondtam.

Üdv.: Mucaccos